- Én megmondtam, segítség kell – pattant fel Kennedy indulatosan. –Nem nézhetjük tétlenül…
- Nyugalom – intett halálos nyugalommal a miniszter. – Most mindenki leül.
- Uram, a gyilkos… - toporzékolt a küldönc.
- Megnyugodhat, Tom – vonta fel a szemöldökét a miniszter. – Itt biztonságban van. Az épület bombabiztos – és bolondbiztos – itt a tellusiakra nézett.
- Nem vagyunk bolondok – állta fel az összes katasztrófa-elhárító. – Jó szándékkal jöttünk ide, és segíteni fogunk!
- A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve – köpte lenézően a miniszter. – Takarodjanak! Ezentúl ellenségként fogadjuk önöket.
- Ezt meg hogy képzeli? – Azzal Kennedy előrántotta a szolgálati fegyverét, célzott, és hátrálni kezdett. Egyenesen a bejárat – illetve ebben az esetben kijárat – felé.
- Látja, így! Fegyvert rántanak, mint a bűnözők! Ez hihetetlen, és felfoghatatlan, nem igaz?
- Ha egyszer nem hajlandó elfogadni a segítséget…
- Tralus nem kér – a miniszter úgy beszélt, mintha lezárná a csevegést -, és nem is ad segítséget. Végeztünk.
- Ahogy akarja – a szemek, amik a csapatra szegeződtek, most elfordultak. A katasztrófa-elhárítók fellélegezhettek. Továbbá vérfolyatás nélkül távozhattak.
Kitisztult a terem.
A miniszter még egy percig ott tartotta a szemét, ahol nemrég még a csapat állt. Talán ő maga sem fogta fel, mit mondott nekik.
Nem is emlékezett rá, mi hangzott el.
Mert a lecsapni készülő gonosz mindenhol ott van…
- Most jöttek a legfrissbb hírek – jelentette az egyik zöldfülű kalóz Terrible-nek és Henderrmannek. – A katasztrófa-elhárítás emberei körözött bűnözőkként szerepelnek az újságok címlapjain.
A két férfi bólintott.
- Ahogy megjósoltam – bólintott Henderrman.
Igen. Pont, ahogy megjósoltam dőlt hátra elégedetten. Két napja, hogy itt sínylődnek Tralus IV végtelen ércbányáiban, ráadásul nem sok minden történt velük. Csupán a stimuláló szer bejuttatása a fontos emberekbe szolgált némi izgalom forrásaként… De nem, az sem volt nehéz, hiszen biztosak a kapcsolatai. Még önmaga is csodálkozott, hogyan sikerült ezt összehozni. Mintha minden túlságosan is… Hogy is mondjuk… Simán menne…
A terv kulcsa nemcsak a harang volt. Mert a harangokat már felhúzták. Egyre több helyen. Nem. A kulcs a kommunikációs rendszer, és a stimuláló szer együttes működése volt. A Salvison töltött idő alatt Henderrman megszerezte az alapanyagokat: a szert, amiből egy csepp is elég a kívánt hatáshoz, illetve a távirányítóját, egy bonyolult szerkezetet, amivel a kívánt hatást előidézhetjük. A cseppeket aztán szétosztották mindenfelé – most pedig arra készülnek, hogy a bolygórendszerek vízhálózatába öntik. Biztos a siker.
Mindenkit ők uralhatnak. Mindenki azt csinálja majd, amit ők akarnak – úgy táncol majd mindenki, ahogy ők fütyülnek.
Még mielőtt megfertőzik a világot, leszivattyúznak elegendő vizet a túléléshez, nehogy megfertőződjenek.
A terv bolondbiztos volt. Ráadásul, hogy a káoszt fokozzák, a harangokat is bevetik, amik elpusztítanak majd mindent. Halálos erejű földrengések… Egymást ölő emberek… Csak ők lesznek biztonságban…
Kell ennél több?
Nem hinné senki emberfia. Azonban egy kérdés még megválaszolatlanul marad: Henderrman miért rendelkezik isteni hatalommal?
Csupán ez az a kérdés, ami jelenleg Terrible-t és bandáját foglalkoztatta. Nem kétség, a banda csak másodhegedűs szerepkörben dolgozik. Ez persze nekik nem tetszik, azoknak, akik mindig is a vezető szerephez szoktak.
Henderrman folyton azt állította: idővel majd megkapják a jutalmat… Hát az Acél Kwizektől kapott előleg, a szex, amiből csak ők jöhettek ki jól, nem valami nagy pénz. Az is csoda, hogy Acél Kwizeknek nem ők fizettek, hanem ő fizetett nekik.
Dominic fejében sok minden kavargott. Vince sokat beszélt valamiféle mesteri méregről – lehetséges, hogy Acél Kwizek is ennek az áldozata lett? Valószínűleg, győzködte magát. Túl sok minden történt mostanában úgy, ahogy Henderrman mondta. Dominic élt a gyanúperrel, hogy a méreghez mindennek köze volt. Nem volt teljesen bolond, úgyhogy ezt remekül kitalálta. Megígérte magának, hogy nem engedni kicsúszni a lába alól a talajt – még ha ezzel a kalózai életét is veszélyezteti. Vagy netalántán – a sajátját is.
Ha meg a mérget be akarja adni Henderrman, hát nem fogja! Terrible előbb fog lőni, aztán kérdezni, ez egészen biztos.
A beszélgetés Henderrman saját maga dícséretével folytatódott.
- Azért egy remek háttér nélkül semmire sem menne – mosolygott rá Dominic.
Elhatározta, hogy mostantól játssza majd a hülyét. Direkt a látszatot kelti majd, hogy nem sejt semmit… Holott tisztában volt minden cselszövéssel, szinte már-már megjósolhatta volna, mi a terve Vince-nek.
- Valóban – értett egyet Henderrman. – Bár, ha jobban belegondolunk, eddig nem sokat csinált maga és a kis bandája…
Mindkét fél némán nézett egymásra. Dominic nyilván megsértődhetett, legalábbis ezt a látszatot keltette, miután Vince Henderrman kimondta, amit gondolt: azt, hogy eddig nem nyújtottak maximális teljesítményt.
Ez felért egy rejtett fenyegetéssel is.
De Dominic valójában nem sértődött meg. Nem adta meg ezt az örömöt Vince-nek. Csak úgy tett, mintha megsértődne – mindig játszd a hülyét!
- Ha nem lennénk, még csak Salvison rostokolna – vágott vissza sértődött hangot. Remek színjáték volt. – Ráadásul megengedtük, hogy szétkürtölje ott, hogy kik vagyunk.
- Igen. A fal lerombolása tényleg jó ötlet volt – bólintott Henderrman. – Tudja, ami a csatornát őrizte. Na meg a mágnes…
- Igen. Az gondoskodik arról, hogy feltartsák a jófiúkat – helyeselt vidáman Terrible.
- Elnézést, főnök – vágott közbe a zöldfülú, aki a híreket hozta -, beavatnának? Vagy titkos?
- Nem, nem titkos – ingatta a fejét Dominic.
- De igen, az – ugrott fel Henderrman a levegőbe bokszolva. Nyilván ez volt az a pont, amikor nem akarta, kiderüljön a terve. De Dominic ennél okosabb volt, és megkérdezte:
- Miért akarod tudni, fiam?
- Egy kalóz mindig legyen tájékozott – vágta magát vigyázzba a zöldfülű.
- Bátor vagy, hogy ezt így mondod.
- Csupán képben szeretnék lenni.
- Akkor sem adhatunk ki informáci… - kezdte Henderrman, de Terrible olyan erővel csapta szájon, hogy visszarepült a székébe.
- Természetesen, fiam, megkapod, amit akarsz – mosolygott nyájásan Dominic. – Nagy jövő előtt állsz, már csak azért is, mert bátor vagy, hogy csak így megkérsz minket erre.
A fiatal kalóz bólintott.
- Viszont ígérj meg valamit!
- Pontosan mit, főnök?
- Azt, hogy ami itt elhangzik, másnak nem mondod el…
-…tehát azt mondja, a a miniszter is a méreg hatása alatt áll? – hüledezett a zöldfülű.
- Pontosan – bólintott Henderrman. – Az öreg nem is sejti. Mondja a hülyeségeit, és Tralus szép lassan elszakad a külvilágtól. Akkor pedig lecsapunk.
- Megszólaltatjuk a harangot – következtett az ifjú.
- Megszólaltatjuk a harangot – bólogatott Vince.
A terv, melyet ismertetett, az ifjú tulajdonképpen bele sem gondolhatott, mekkora jelentőségű. Csupán egy bolond volt a két vezetőhöz képest.
- Ha nem bánják, én jelentkezek arra, hogy megszólaltassam – ajánlkozott a zöldfülű.
- Nem, rád máshol lesz szükségünk – állt fel Terrible, és rátette az ifjú vállára a kezét. – Neked sokkal jelentőségteljesebb feladatod lesz, amit majd ő – itt Henderrmanre mutatott -, ismertet. Előbb azonban áruld el, hogy hívnak.
- Fred Denning… - hebegte bambán a zöldfülű. Alig ismertették neki a fontos tervet, ő pedig máris egy sokkal fontosabb feladatot kap…
- Fred, mostantól te vagy az én szemem és fülem.
Amit Henderrman mondott, sokkolta Fredet.
- Ráadásul te leszel a képviselőm a Telluson. A mérget be kell adni, ugyanis addigra már biztosan kiderítik, mi lett a vízhálózattal. Elterjed majd a méreg híre. Neked az a feladatod, hogy a katasztrófa-elhárítás főnökének beadod a szert.
A hatást, amit Henderrman el akart érni, sikerült elérni. A fiú fontosnak érezte magát. Ez önbizalmat adott. Dominic tudta, hogy előbb-utóbb sikerül elvégezni az első küldetését. Egyben az utolsót is, hiszen ha a tervet tovább bonyolítjaák, Fred meghal, mert feláldozható bábu lesz a sakktáblán.
Most viszont szereztek egy nagyszerű embert arra, hogy elvégezze a feladatot. Vagy belebukjon, de akkor senkinek sem fog hiányozni.
Dominic, még mielőtt Fred távozott volna, belegondolt, talán a fiú családja hogyan fogadja majd a halálhírét…
- Nem valami biztató, hogy beszervezi ezt a gyenge fiút a nagyszabású terveibe – füstölgött Dominic, miután magukra maradtak. – Túl könnyen elmondta az egészet.
- Nyugalom, Dominic. Épp maga mondta, hogy semmi baj nem lehet, ha beavatjuk…
- Azt hittem, meg fog ijedni – vágott közbe Terrible.
- A megérzésem azt súgja, még szükségünk van rá. Alkalmas a feladatra, tudom. És még mielőtt megmondtam volna a terv részleteit, már akkor tudtam. Megérzés.
- figyeljen, én bízom a megérzéseiben - hazudta automatikusan Dominic, hogy bevágódjon Vince-nél -, de lehet, hogy ezzel veszélybe is sodor minket. Lehet, hogy a megérzései néha elromlanak… Vagy valami… Én csak féltem a bőrömet, tudja…
- Én sem tudom, miért, de a megérzésekben sosem csalódtam – zárta le a vitát Henderrman. – Ha hibázunk, akkor szidhat. De most még nem jött el ennek az ideje.
A Ben Kennedy által vezetett csapat űrhajója kilépett a bolygó atmoszférájából.
- Azért talán mégis csak meg kellene próbálnunk valamielyik holdon a keresést. Talán ott lehetnek – vetette fel az egyikük.
- Erre nagyon kicsi az esély – ellenkezett Kennedy. – Attól, hogy hívőket gyilkolnak meg, nem jelenti azt, hogy a Traluson kell keresni a gyilkost…
Elakadt a lélegzete, amikor az egyik holón éppen az újabb gyilkosságokról szóltak a hírek. Ugyanabban az időben, más bolygórendszerekben is lecsapott a gyilkos – vagy gyilkosok.
És nyilvánvalóan Traluson is lehetett a gyilkos, vagy egy másik gyilkos legalább.
- Azt hiszem, igazad van – értett egyet Kennedy hüledezve. – Talán keresgélhetünk egy holdon, ha már a Traluson nem tudunk…
Hirtelen nagy robajjal egy másik űrhajó jelent meg előttük a semmiből. Felségjlzést nem viselt fénylő tompa orrán. Egy hengerhez volt hasonló, tompa orral és apró pilótafülkével. Leselejtezett kacat volt, legalábbis Ben szerint.
Kalózok ötlött fel benne. A kalózok pedig… Vonzzák a bajt! Mint katasztrófa-elhárító, már-már kötelességének érezte megállítani az illegális hajót, amely valaha lopás árán került a kalózok keze közé. Mert törvényesen talán sosem juthattak ilyenhez. Ilyen hajó nem volt, lerítt róla, hogy több típusból hegesztették össze hengeredő testét.
Ben felgyorsított, és azonnal a másik farába került. Nem ütköztek össze, de hajszál híján koccantak.
- Most mit csinálunk? – csattant fel az egyikük Ben mögül.
- Követjük a kalózokat.
- Ezek nem is biztos, hogy kalózok!
- De igen, és a kalózokat kötelességünk elkapni!
Többet senki sem szólt, nyilván megbékéltek a helyzettel.
A hengerszerű jármű tovább gyorsított, biztosan észrevette, hogy elkezdték üldözni. Nem biztos, hogy megijedtek, jó kalózhoz híven, de hát nem hagyhatták, hogy a jófiúk kapják el őket, és talán tegyék őket hűvösre.
A hajsza folytatódott egészen a légkörig. A henger szélén lógó ágyúk igencsak fenyegetően fordultak száznyolcvan fokot. Egy forgatható ágyú vonta fel a szemöldökét Kennedy. Rögtön ki is tért az első lövések elől, és a hajó mellé került. Az ágyúk persze rögtön felé fordultak, és tüzeltek. Kennedy a másik oldalra húzta a gépet, és a kalózok másik oldalára került. Az ágyúk felhagytak az értelmetlen lődözéssel, és a kalózok olyannyira begyorsítottak, hogy az elavultnak számító, a katasztrófa-elhárítás számára speciálisan kifejlesztett gép már nem tudta tartani a tempót.
Ugyan a kalózok is leselejtezett géppel mentek, még az is jobb típusú volt, mint a kifejezetten tűzerőre fejlesztett másik.
- Elvesztettük – kiáltott fel diadalmasan az egyik köztük lévő kwizek. Don Perry kifejezetten kedvelte a kwizekeket, egy csapatnyi tartott vele a csempész bandájában.
- De nem örökre.
Igaza is volt. Követte azt az irányt, amerre a másik gép tartott, egyre lejjeb hatolt a Tralus IV bányavilágának talaja felé.
A piciny hold barnás színű talajjal rendelkezett, az egek barna felhők takarták el. Volt ugyan légköre, de igencsak magas volt a páratartalom – különös volt, hiszen a bányatelepek nem ilyen levegőjűek voltak. Viszont a bányák a föld alatt voltak. Ráadásul a holdat egy skrudd kolónia lakta, akik talán jobban szerették a párát, gyík létükhöz híven.
A hold magjához közel helyezkedtek el a bányák, mélyen a föld alatt nyúltak el a járataik, azonban a könnyebb megközelíthetőség érdekében barakkokat alakítottak ki a felszínen egy-egy bánya fölött, és liftek vitték fel-le az utazókat csupán egy perc alatt megtéve a távot.
A hold fő barakkja egy reptérrel is rendelkezett, két nagy kifutópályával, illetve egy apró hangárral. Hiába, a forgalom itt ritka volt, havonta három-négy gép emelkedett a magasba, legfeljebb azért, hogy a kiszolgált bányászokat hazavigye. A bányában dolgozók itt éltek, a komor barakkokban, vagy a föld alatt. Talán sosem térnek haza; vagy meghalnak egy-egy omlás következtében, vagy beleroppannak a kemény fizikai munkába.
A leszálló katasztrófa-elhárító gép – típusát tekintve egy Cserebogár – karcsú törzsén, széles szárnyán megcsillant a nap fakó fénye, apró fénysugarak, melyeknek sikerült áthatolniuk a barna felhőkön.
A szárnyak alatt forgó ágyúk kaptak helyet. A Cserebogár összesen hat személy szállítására volt alkalmas, hat lakosztállyal és megannyi, regenerálódást segítő helyiséggel.
A csapat hamar megtalálta henger alakú kalózhajót,mely a roncstelepről hozott – vagy netán lopott? – alkatrészekből volt összehegesztve. Motorját tekintve talán egy sporthajó lehetett… De ki tudja?
- Keletre, háromszáz méter – ez volt a vezényszó, és elindultak a kiadott parancsban szereplő irányba.
- Jelentem, a kért erősítés megérkezett – jelentette Buckle a két bent ülő alaknak. Mögötte a lift ajtaja csattanva záródott be.
- Úgy gondoltam, megerősítjük a véderőnket itt – bólintott Henderrman, látva Dominic Terrible kérdő ábrázatát. – Huzamosabb ideig maradunk.
- Maga tudja – vont vállat Dominic.
- Úgy gondoltam, a harangok mostantól már csak másodhegedűsként fognak szerepelni – állt fel Vince, mintha csak egy előadást tartana. – A lényeg a kommunikációs rendszerben rejlik majd.
- És a hívőgyilkosságok?
- Az csak azért kell, hogy ne gyanítsák, mi az igazi célunk – magyarázta Henderrman. – Mi itt maradunk, a nyomorult katasztrófa-elhárítást meg eltereljük melegebb éghajlatokra. Szántszándékkal hagyunk magunk után nyomot – de olyan nyomot, ami hamis.
- Ezt meg hogy érti? – Lépett közbe Buckle.
- Úgy, hogy félre lesznek vezetve – zárta le a mondandóját Henderrman, mert nyilván nem akarta még egy embernek elmondani a tervét.
- Ez nagyszerű – bólintott elismerően Buckle -, viszont van még valami.
- Éspedig?
- A kalózok jelentették, hogy komplikációk akadtak…
- A nyomorultak – pattant fel Dominic idegesen. – Tudtam, hogy nem jó, ha egy másik bandát hívunk.
- Aggodalomra semmi ok – lépett közbe Henderrman. – Nem biztos, hogy olyan nagy a baj.
- Attól tartok, az – sápadt el Buckle. – Ugyanis a kalózok beazonosították a katasztrófa-elhárítás egyik Cserebogarát…
- Ami nem jelent mást, mint azt, hogy…
- Lebuktunk – fejezte be rezignáltan Dominic.
A kínosan beálló csendet végül Henderrman törte meg. Elszánt hangon szólalt meg, nem mint stratéga, hanem mint őrült – legalábbis a két kalóz így vette észre. Mint egy őrült, aki beleőrült abba, hogy a terveit szövögeti…
- Átvérjük őket – jelentette ki végül. – Elátkozzák majd a napot, amikor Tralus IV-re jöttek…
