Dan kilépett. A kalózokújra megajándékozták egy kis ingyen ólomékszerrel, de Hedman egy égi áldás következtében elugrott. Újra lőtt, és újra talált. Nem tudta, mi történik vele, és elkönyvelte ennek a napnak az egyetlen győzelmét.
Sajnos ez a győzelem nem bírt nagy jelentőséggel. Dannek nem volt kiért harcolnia. A családja elhagyta. Dan torka összeszorult. Vajon most, a halál küszöbén mit gondolhatnak róla?
Dan lelki szemei előtt látta őket. Őt nézik most, a folyosón a háta mögött. Dan visszagondolt, mi történt, miközben ő a kiképzést végezte. Nem nézték jó szemmel. Természetesen nem. De vajon belül mit gondoltak? És ő mit gondolt, miközben velük élt, és edzett? Vajon csak ő látta őket, amint rossz szemmel nézik pályafutását? Alig két éve volt, de ő még mindig emlékezett arcukra.
Csak rosszul. Most, hogy a halál torkában újra átélte ezt, másképp látta őket.
Dan újra kilépett a sarok mögül. A kristályos képernyő huszat mutatott. Elég ahhoz, hogy felfordulást okozzon. A kalózok egy pillanatra megálltak, elhulltak, de újak jöttek a helyükre. Azonban még így sem sikerült megfékezniük egy zöldfülűt.
A harc második percében a kalózok megfordultak. A lövedékek már onnan is érkeztek. A tömeg szétnyílt, és a nagyobb részük bizony Ben és Phil felé iramodott. Dan utánuk lőtt, egyet el is talált, de sajnos nem szólhatott bele az ottaniakba.
Ben fél szemmel látta, hogy Phil kibújik az asztal mögül. Ahogy újratöltött, látta, hogy a kalózok felé tartanak. Villámgyorsan igyekezett segíteni Philnek.
- Tarts ki, Phil! – kiáltotta Ben. Phil nem válaszolt, de látszott, hogy még mindig küzd az asztal mögül. Ben eközben elkészült a töltéssel, és kibújt…
De Phil addigra már élettelenül lógott az asztallapon.
- Phil! – ordította Ben, és behúzta a társát a fedezékbe.
Nem tehetett semmit. Phil Maynard sebet kapott a torkán, amiből szivárgott a vér, és egy kisebb szökőkút spriccelt Ben Kennedy szemébe.
- A francba! – szitkozódott Kennedy, és végső elkeseredettségében újra kibújt a fedezékből.
Elvesztett egy igaz barátot.
Az első lövések mind találtak. Az első átfúródott az egyik kalóz kulcscsontján. A második könyékből lemetszette egy másik karját. A harmadikat torkon lőtte. A negyediket már nem is látta, behunyt szemmel, könnyezve tüzelt.
Egyszeriben az üres tár kattanását hallotta. Előtte senki sem volt.
Győzött. De vesztett is.
Előtte a kalózok a dermedten álló Dan felé iramodtak.
- Vigyázz! – kiáltotta Kennedy, és újratöltött, de rájött, hogy ezzel talán végleg elkéshet.
Dan tíz megmaradt lövedékkel nézte, ahogy torkon lövik Phil Maynardot. Ordított volna, de nem tette.
Még mindig a családjára gondolt. És ott bent, a halál torkában megint látta őket.
Látta őket mosolyogni.
Csak önmaga mesélte be, hogy utálják. Az edzések annyira lefárasztották, hogy ő volt a hibás, amiért kevés időt töltött velük. Természetes, hogy dühösek voltak – de szerették őt.
Csak Dan Hedman nem vette észre. Le volt ragadva ott, hogy leszidják, amiért nem foglalkozik velük, és nem azon az életpályán megy végig, amin ők szeretnék.
Dan túl sokat rágódott ezen. Most viszont látta az igazi valójukat. Családtagjai örülnek neki. Ugyan még most sem szeretnék ezt a szakmát számára, de beletörődtek.
- Vigyázz! – kiáltotta Ben Kennedy, visszazökkentve őt a valóságba.
A kalózok megiramodtak, felemelték a fegyvereiket, és lőttek.
Dan Hedman szerető családja körében halt meg.
