A Wright a Domínium központja volt, legalábbis papíron. Senki sem merte megkérdőjelezni. A Wright-on azonban kezdtek inkább csak a nagymenő cégek uralkodni, és a gazdasági helyzet is romlott. A terraformálás az egész bolygóra kiterjedt. Wright egyetlen, hatalmas város volt.
A Domíniumi Tengerészgyalogság e bolygón található bázisából egy pengevékony torony tört az ég felé. Az irányítóteremben össze-vissza halmozták a terminálokat és számítógépeket. A székek, amiken az emberek ültek, párnázott ülések voltak, és kényelmes háttámlával is felszerelték őket.
A teremeben sürögtek-forogtak az emberek; közben szót váltottak egymással. Néhányat csupán, és azok is sietősek voltak. Legtöbbjük a Tellusról szólt, és a helyzetéről. De volt köztük hálát adó is, amiért a Wright-on nem történt az, ami a Domínium legtöbb bolygóján. Mindenhol földrengésekről számoltak be, és még a katasztrófa-elhárítás épülete is porig rombolódott.
- Alfa Bázis, küldjenek csapatokat a Tellusra! – rendelkezett az egyikük, miután hatalmasat kortyolt enzimdús kávéjából. Hiába, akinek a májával van gondja, ilyet kell, hogy igyon, hogy az epében található enzimadagot pótolja. A kortyolás oly nehezen ment, hogy kilögybölte gyűrött ingére a kávét.
- Nem megy ma ez, Seb – veregette meg valaki mögötte a vállát, és ettől a Seb névre hallgató illető annyire megijedt, hogy a maradék italt is magára öntötte.
- Barom – méltatlankodott. – Tudod jól, hogy ez a gyógykávém.
A másikon megbánás látszott. Seb is észrevette ezt, és talán ő sajnálta jobban az illetőt.
- Veszek neked még egyet – ígérte a másik.
- John, tudod, hogy milyen fáradt vagyok mostanában – állt fel Seb. Szeme előtt halványan egy rácsos ágyikó lebegett, de csak nagyon halványan – és mintha éjjelilámpa gyér fénye vakította volna el.
- Ne haragudj. Tudom, hogy a csecsemővel nem könnyű – tette a vállára a kezét John.
- Nem tudod – morcoskodott tovább Seb. – Neked nincsen… Talán feleséged sem, ha jól tudom.
- Ne kezdjük ezt – kérte John. Valóban nem volt se felesége, pláne nem gyereke. Olyan ember volt, akire nem buknak a nők. Persze Seb sem, de amint a lány, akinek udvarolt, megtudta, hogy a katonaságnál hírszerzőként dolgozik, és szolgálja az Univerzumot, megváltozott a véleménye. Csak olyan emberhez adták volna oda a szülei, aki jártas az Unvierzum minden ügyében. Csak hát Seb májbetegsége ne lenne…
A két férfi kilépett a küszöbön. Előttük különböző fémekből készült csövek futottak körbe-körbe, lábuk alatt rácsos padlózat, amiről leláthattak az alsóbb szintekre. A plafonra is ugyanez vonatkozott, felláttak több emelet magasra is. Az egész hely nyomasztóan szürke volt. És nyomasztóan hűvös a rosszul beállított légkondícionáló berendezésektől.
A jól ellátottságot viszont bizonyította, hogy lépten-nyomon automatákba botlottak. Néhány teljesen fölösleges volt, kiégett áramkörök és falból kiálló panelek alkottak egy automatának nevezett fémhalmazt. Ami működött, az viszont igencsak kielégítő választékot kínált. Az egyszerű vízen át a legkülönfélébb koktélok – természetesen alkoholmentesre „lebutított” – voltak kaphatók.
Az egyik ilyenhez sietett Seb és John, majd az utóbbi fancsali képpel dobott be a lyukba néhány egység értékű érmét. A gép villogott egy sort, majd Seb kikereste a megfelelőt a választékból. A gép egy mirelit kockát helyezett egy forrósított rácsra, ami megolvasztotta a térbeli formát, és az alant heverő pohárba ömlött az olvadt lé. Az olvadt forró lé, hiszen még a hőfoka is változott az olvasztás alkalmával.
Seb nem túl elégedetten elvette a kávét, és tovább caplattak a folyosón.
- És mi van a tellusi helyzettel? – tudakolta aggódva John.
- Földrengés. De nem csak a Telluson. Szinte mindenhol a Domíniumban, csak itt nem. Ez azért különös, nem?
John megvakarta az állát, de nem látszott, hogy gondolkodna. Olyan ember volt, aki inkább örült, hogy a veszély minél messzebb van.
- De az – mondta végül szórakozottan. – Abban viszont egyetértünk, hogy csapatokat kell oda küldenünk.
- Igen ám – emelte fel a hangját Seb -, csakhogy épp akkor löktél meg, amikor mondtam volna, hogy egy blokádtörő osztagot is indítványozok oda.
- Blokádtörő osztag?
- Nem tudtad? A Tellus blokád alatt van. Nyakig a pácban, mit mondjak… Körülbelül ötven kisebb cirkáló és hat csatahajó. Micsoda túlerő… Ráadásul a Tellust a földrengés ledöntötte. Nem tud reagálni. Azok a hajók csak lőnek a sínágyúkkal, és a bolygónak annyi…
- Oké, oké, elég a pesszimista hozzáállásból. Szólunk az exodusiaknak…
- Őket is földrengés érte – csóválta a fejét Seb. – Hát nem érted? Az illető, aki ezt csinálta, mert ne mondd te se, hogy ez véletlen, arra számított, hogy mi majd kisegítjük őket. Éppen ezért minden segítségi módot megsemmisített. Zseni a fazon.
- És te még csodálod…
- Miért ne? Kétségtelenül az. Csak hát rajtunk akart kifogni.
Mentek tovább lassan visszafelé vették az útjukat néhány perces szabadságuk közben. Ha a biztonsági erőket nem éber emberek alkotnák, oda a biztonság!
Az irodában újra lecsapta a fejüket a forróság. Itt már nem volt légkondi…
Miközben Seb elköszönt John-tól, odasétált az íróasztalához. Elindult a bútordarab felé, de hirtelen megtorpant. Megcsúszott valamin. Morogva lenézett, és egy ismerős állatot látott.
Egy bogár.
Azonban nem szokásos bogár volt. Testnedv helyett szikrák, kitin helyett törött alkatrészek alkották a bogarat. Seb tudta kihez kötni ezt az apró teremtményt.
- Bújj elő, Morrow, ne szórakozz velem!
Lance Morrow dohogta Seb. Utálta a pasast. Mindenki utálta Lance Morrow-t.
Az illető meg is jelent. Szabályos arcán jámbor pofázat nézett Sebre. Jámbor, és nagyon-nagyon idegesítő.
- Szólítottál, barátom? – kérdezte nyájasan Lance. Aztán a mosoly lehervadt, mint egy virág, ami fonnyadásnak indul. – Baszd ki, a bogaram!
- Mit akarsz, Morrow, ne húzd az időmet! – próbált nagy embernek tűnni Seb.
- Most jövök a Kalgorról – mondta elégedetten Lance. Felszedegette a bogarai maradványát, és folytatta. – A kicsike remek szolgálatot tett ott. Segített a Shiwa-ügyben.
- A Shiwa-ügyben? – hördült fel Seb. Az bizony titkos és kényes ügy ám! Valamiféle prototípust őriznek azon a bolygón, ami maga a pokol. És most érte megy a hajtóvadászat. De erről csakis-kizárólag ők tudnak.
- Bizony, ott jártam, Seb – húzta ki magát büszkén Morrow. Ahogy Seb jobban megnézte, látott egy halvány monoklit a szeme alatt.
- És látom, meg is vertek ott – tette szóvá. Morrow arca beszürkült.
- Ember, erről ne beszéljünk, oké?
- Hát persze, Morrow – nevetgélt idegesen Seb, a látszatot keltve, most ő kerekedett felül. – Na, most húzz innen… Vagy tudod, mit? Küldj egy indítványt az Exodusnak, katonai támogatásra van szükség a Telluson.
- Miért, mi történt?
- Nem hallottad? Földrengés mindenhol. Csak itt nem. Tellust blokád alá vette, még nem tudjuk, kicsodák. Telluson a legrosszabb a helyzet. Segítenünk kell!
- Vágom, baszd ki! – ordított vissza Morrow, mire a némán dolgozók együgyűen oda fordították fejüket. Egy pillanattal később folytatták monoton munkájukat.
Morrow átment egy terminálhoz, és munkához látott.
- Idióta – morogta Seb. Mivel Morrow átvette munkáját, ezért leült az íróasztalához, és új elfoglaltság után nézett.
