A mentőkapszula szétroncsolódva hevert az egyik magasabb halom tövében.
Vince Henderrman azonban már nem volt ott. Már réges-rég az előtte álló templomban tartózkodott, és hitetlenkedéssel vegyes honvággyal nézte a karmélius szentélyt.
Hitetlenkedéssel, mert sosem kívánt ide visszatérni. Honvággyal, mert a lelke mélyén talán mégis…
Vince Henderrman leborult az oltár elé. Kezében az egyik nemrég szerzett rozsdás vasdarab hátranyúlt a háta felé – vereséget szenvedett.
Mindent rosszul csinált. A gyilkosságok. A harangok. De hisz nem is sikerülhetett! Miért volt olyan naiv, hogy elhitte, egy egyszerű csuhás nyerni tud egy egész bolygó ellen? Pedig jól kezdődött. A hívők meghaltak, a Külűr forrongott. A harangok megszólaltak, a káosz teljes lett. Vince Henderrman pedig mégsem volt elégedett, mert tudta a legfontosabb tényezőt – a siker csak ideiglenes volt. Hiába a sok jó jel, elhitte, hogy sikerülhet – bárki ezt tenné. És még a téglákat is sikerült lelepleznie. Akkor mi volt az, amiért nem sikerülhetett?
A válasz számára fájdalmas volt. Ő maga. Nem hagyhatod el a jól kitaposott utat, hogy aztán egy olyanon indulj el, amit még nem ismersz. Vince Henderrman jól eltervezte ezt az egészet – kellett is négy év. Még a terv is zseniális volt – azonban mindebben nem volt rutin. Még sosem csinált ilyet. Talán ott is elrontotta, hogy kalózokkal szövetkezett. Csak a karméliust látták benne. És igen, Henderrman hitte, hogy némi tekintélyt is szerzett köztük. Azonban ez nem volt elég. Ő Vince Henderrman volt, karmélius. Csak egy csalódás miatt – elvesztette az egyik barátját – nem kellett volna elhatároznia, hogy uralni fogja a világot.
Azért volt ő maga a legrosszabb tényező, mert túlbecsülte magát. Ő arra rendeltetett, hogy karmélius legyen. A Sors szent és sérthetetlen, a jól kitaposott ösvényt pedig végig kell járnia.
A volt karmélius – most már erősödött benne a hit, hogy mégis csak karmélius – ostorozni kezdte magát a vasdarabbal. Ugyan nem izzott, de legalább imádkozott közben – hátán minták jelentek meg, egy jelentéssel…
Már csak a vizsga volt hátra. Már csak egy kapun kellett átmennie a siker nevű házhoz. Ha most megcsinálja azt, ami kell…
De nem sikerült. A “vizsga” ötödik percében Vince Henderrman keze elernyedt, a vasdarab csörömpölve a talajra hullott. Miért pont ide, a karmélius templom elé kellett lezuhannia? Egyáltalán, a Telluson volt templom. Hát persze, hisz hogy szólalhatott volna meg a harang?
A szentély még így, félig elpusztítva is gyönyörű volt.
Vince Henderrman nem ért el ezzel semmit, csak hogy fájjon a háta. De erőt vett magán – bírnia kell! -, és felállt.
A kíváncsi szemek egész végig lesték őt.
Derion Henderrman az utolsó pillanatban ugrott le a vezérsík nélküli robogóról. A pörgő jármű maximum sebességre gyorsult, így még irányíthatatlanabb lett.
Derion, miután tíz métert csúszott-bukfencezett a kemény talajon, sebeit vizsgálgatva felállt. A protekciós védőfelszerelés szerencsére megvédte őt a komolyabb sérülésektől.
Nem sokat teketóriázott, el is indult a járműve felé – ekkor észrevette, hogy az egy másik jármú féleségbe ütközött. Nem látott még mentőkapszulát, tehát nem is tudta mire vélni. Azonban a törmelékhalom túlontúl ismerős volt – a mellette álló templom leamortizált tornya is ismerős volt számára. Nem járt még itt. Nem tudta, melyik vallás templomáról van szó. Jól látható nyomok vezettek a templomba – a bejárat nem volt eltorlaszolva, látszott, eltakarították a romokat az útból.
Derion pedig elindult befelé. A kaland mindig az élete része volt, a lélekfestők templomában a kihágások, csínyek sosem untatták. Most pedig a küldetése… De nem is gondolt erre. Sue Wellingtont elvesztette, már nincs mit elvesztenie. Nem érdekelte, hogy itt, vagy tíz perc múlva arrébb, de már úgyis meghal – hát ne unatkozzon addig.
A szétrombolt templom még így is monumentális méretei megdöbbentették. Ez már nem a lélekfestők temploma volt, alacsony plafonnal, teli festményekkel – ez már egy új, vonzó hit mementója volt. És… tetszett is! Be kellett vallja, szimpatikus volt ez a hely, de nem tudta, pontosan miért.
A nézelődésnek egy vitrinekkel telezsúfolt terem vetett véget. Néhány már betört, de az egyik, amelyikre a nyíláson beszűrődő fény világított, fenségesen állt a terem végében. Így volt elrendezve, gondolta Derion.
Odalépett a vitrinhez. Szinte meg sem repedt. Derion azonban egy nálánál nagyobb kővel – volt olyan erős, hogy elcipelje és ráejtse – betörte. A Karmelli tőre feliratú tároló széttört. Karmelli tőre kiszabadult.
Ahogy megfogta a hideg tőrt, borzongás futott végig rajta. Szent és sérthetetlen fegyver volt ez, mely csak úgy itta – volna – a vért magába.
Derion továbbra sem vesztegette az idejét, elindult a hátsó ajtón – ahol szembenézett egy széttört oltárral. Az oltár előtt pedig egy ember térdelt. A szőke hajú – feltehetőleg férfi – egy vassal ütögette magát. A groteszk jelenet láttán Derion elfintorodott – aszkéta…
Egy ideig csak szemlélte az alakot, nem szólt hozzá. Majd mikor a férfi végre lerakta a vasdarabot, és hátra fordult, csak akkor döbbent meg, amitől szintén nem tudott szólni.
Önmagával nézett szembe.
Vince Henderrman hátrafordult. Nem hitt a szemének – az illető úgy nézett ki, mint ő!
Fekete haja volt, és kicsit kerekebb arca – de ő volt!
- Te meg ki a franc vagy? – ripakodott rá.
- Ezt én is kérdezhetném – vágott vissza a másik ő. – A nevem Derion, és legyen elég ennyi.
Azzal előhúzott egy Vince számára túlontúl ismerős tőrt.
- Karmelli tőre! – kiáltotta. – Hogy merted megszentségteleníteni az isteneinket! Áruló!
- Csak ne olyan hevesen – hőkölt hátra Derion. – Nem tudom miről beszélsz.
- Ezek szerint te… nem vagy karmélius?
- Nem tudom, miről hablatyolsz – vonta föl a szemöldökét Derion. – Mit akarsz?
- Elloptad Karmelli tőrét. Ezért még meglakolsz, Derion!
- Először mondd meg, hogy hívnak – mondta Derion, miután egy könyökössel visszatartotta Vince-t. – Tudod, szeretem őket nevükön szólítani, még mielőtt lesújtanék rájuk.
Vince lihegve hátralépett. Hiába a kalózokkal eltöltött idő, egy idegen ellen a tekintélye ugyanaz maradt. Szinte nulla… Hogy mer Derion így beszélni vele? Hát nem tudja, ki ő? Nem fél tőle?
- Nincs vesztenivalóm – kiáltotta Derion. – Úgyhogy jobb, ha válaszolsz.
- Vince Henderrman vagyok.
Derion döbbent kifejezéssel nézett rá. Tényleg nem ismeri… Vagy ismeri, de most jön rá, hogy kivel packázik.
- Henderrman? Henderrman – ismételte Derion. – Te vagy… Henderrman?
- Jól hallottad, Vince Henderrman – végre behódol! – És most add ide a tőrt, vagy meghalsz.
- Hm, az nem lenne szép – rázta meg a fejét Derion. Újabb pengét vett elő, és Vince felé dobta. – Ha már meghalok, akkor harc közben haljak meg.
- Hiába van nálad Karmelli szent tőre, nem győzhetsz – azonban Vince Henderrman nagyot nyelt. Karmelli tőre szent és sérthetetlen, ha legyőzi egy párbajban, bűnhődnie kell.
A francba, ne foglalkozz a törvényekkel! Vince Henderrman még mindig karmélius volt. És most vagy megöli Deriont a puszta kezével, és Karmelli tőrének felszabadításáért jutalmat kap, vagy meghal világhódítóként és ostorozhatja magát.
De az sem volt biztos, hogy nyer. Mert nem tudna nyerni egy szent tőr ellen. Egy olyan ellen, akit mindig is tisztelt. Még mindig karmélius…
Azonban ez a Derion nem tudta, milyen törvényei vannak egy karméliusnak. Előtte nem kell félnie, hogy rábizonyíthatja, megszegi rendje törvényeit.
- De nyerhetek – Derion ajka féloldalas mosolyra görbült. – Mert te nem tudod, ki vagyok én.
- Na ki? – kérdezte megvetően Vince.
- Testvérek vagyunk. A nevem Derion Henderrman.
Vince Henderrman minden dühét beleadva Derionnak ugrott. Nem hagyhatta, hogy ez a senki játsszon vele. Pedig tudta, hogy igaza volt, hisz ugyanúgy nézett ki, mint ő! A felismerés szíven szúrta.
Meg kell ölnie a testvérét. Mert meggyalázta az isteneit. Döntött. Karmélius marad. Ha ennek vége, vissza fog térni hozzájuk, vezekelni fog – csak legyen már vége!
Belátta, hülye volt. Belátta, csak álmokat kergetett. Belátta, a négy év időpazarlás volt. Egy bizonyos mértékig megérte, az Univerzum megremegett, ő tapasztaltabb lett, és rájött, hogy inkább marad hívő, mint hogy ezt végigcsinálja. Nem, még egyszer nem fog világuralomra törni. Szépen, lassan formálódott meg benne az ötlet, és majdnem sikerült. Pedig zseniális volt, működött is – odáig, hogy bűnözőket boronált össze, mindenféle összhang nélkül.
Tudta már, miért nem tisztelték őt a kalózok. Mert karmélius volt. Mert visszamaradott volt. Igazat adott nekik. Nem volt elég kemény kezű, nem mutatta meg, mi vár arra, aki szembeszegül. És még elszakadnia sem sikerült. Már nem is akart elszakadni.
Egyetlen pillanat volt, míg ez átfutott az agyán. Rávetette magát a Derion Henderrman névre hallgató férfire. Kétségbeesett csatakiáltása visszhangot vert a ledőlt szentélyben.
Frank azon kapta magát, hogy megint mestere mellett áll, és megint ugyanazon íróasztal mellett.
- Még mindig ezzel foglalkozol, mesterem? – kérdezte unottan. – Leszálhatnál a témáról.
Tori ősz hajszálai susogva változtatták helyüket, mikor az agg mester oldalra nézett.
- Nem szállok le, Frank, a témáról, mert igenis fontos! Derion egy Henderrman, és az ő kzében van az Univerzum sorsa.
- Már napok óta csak ezt hajtogatod – mondta idegesen a tanítványa. – Hidd el, én sem irigylem Deriont. De meg fogja oldani a küldetését, akármi történjék is.
- Félreértesz. Az Univerzum sorsa… Gyere csak közelebb!
Frank szkeptikus horkantást hallatva közelebb hajolt. A mester az egyik könyvtárból kikölcsönzött könyv kiszakadt, barna lapjain mutogatott valamit.
- Mindazonáltal, nézz csak a fejed fölé – mondta közben félvállról Tori.
Frank odanézett, és… igen, egy festmény volt, az egyik részén egy nőnek háttal álló férfi, a másik oldalán pedig a férfit mitikus szörnyek ostorozzák.
- Jó, igazad van – adta be a derekát Frank. A kép azt próbálta ábrázolni, hogy a férfi nem foglalkozott a dolgaival, és megbűnhődött miatta. Ha Frank nem figyel oda Tori szavaira, ugyanaz történhet vele… - Mi az?
- Na szóval… Ahogy már arra nemrégiben rájöttünk, Derion egy Henderrman.
- Ne húzd az időt, öreg!
- Beszámoltam neked a szó jelentéséről… Ha Dermon, azaz végső kudarc. Derion a festmény alapján el fog bukni, önmaga által… De lehet, hogy többszörösen félreértelmeztük azt a képet! Lehet, teljesen mást jelent. Mondjuk azt, hogy egy másik Henderrman kezétől kell elesnie, és lehet, hogy az elesett nem is Derion.
- Értem már – dünnyögte Frank, de nem értette. Mire akar kilyukadni Tori?
- Hiszel a sorsszerűségben? – kérdezte váratlanul a mester.
- Olyan fontos ez?
- Igen, vagy nem?
- Nem igazán.
- Jó, nem baj. A megoldás a sorsszerűségnél kezdődik. A sheldek tiszteletben tartották a Sorsot, és nem hagyták, hogy egy esemény ne úgy történjen, ahogy megírták. Az egész történelmük előre meg van írva.
Itt előszedett néhány másik papírt. Frank figyelmesen olvasott, de nem szép dolgokat.
Azonban ezeket kiverte a fejéből, és rákoncentrált a legfőbb dologra…
Vince Henderrman vállból osztotta a csapásokat. Idegbeteg próbálkozásai megrémítették Deriont, és egyre kijjebb terelték őt. Amikor ott álltak a küszöbön, Vince elgondolkodott azon, mit csinál. Egy kétszer rövidebb ozmiumtőrt szorongatott a kezében, és le akart szúrni valakit, aki képzett is volt a harcban.
Nem ölhetsz, visszhangzottak a fejében a karméliusok dogmái.
Viszont gúnyt űztek az istenéből. Ez vért kíván!
Újra rohamra indult, mintha ezzel feloldozást nyerne bűnei alól.
- Értem már, mester! – csapott a homlokára Frank. – A Henderrmanek bukásra ítéltettek. Így hát Derion… khm… meg fog halni.
- A bukás nem jelenti azt, hogy halál – legyintett Tori. – Gondolkozz még.
Vince további hátrálásra kényszerítette testvérét. Amaz persze látta, mennyire mániákusan támad Vince, ezért menekülőre is fogta.
A törmelékhalom tövében álló robogóhoz szaladt. Azonban Vince sem volt rest, utána eredt. Amikor utolérte, Derion már fent ült a nyeregben – ekkor Vince belevágta a pengéjét a tuningolt robogó méregdrága hajtóművébe.
A szikrákat hányó VTOL hajtómű örökre csődöt mondott. Derion hirtelen dühében fejen rúgta Vince-t az hanyatt dőlt, de szívósan felállt, és enyhén vérző fejsebbel tovább támadott.
Mikor kiértek a Tellusra néző járda szélére, látták a csata fergetegét. Mindenféle-fajta repülőgép harcolt a levegőben, tankok a földön. A gyalogosok apró hangyáknak tűntek.
Tellus City ostroma pusztítva tombolt.
Derion kihasználta, hogy Vince a csatára bámul. A testvére szája néma nemre nyílt, amikor a kék eget távoli, űrből jövő tűzgömb borította be. Vince Henderrman újra csődöt mondott. A kalózok a parancsai nélkül nullák, meghaltak. Már csak a földön maradtak életben. A kalózok elbuktak.
Ahogy Henderrman is. De ezt már belátta, megtárgyalta magában. Most már csak meg kell mentenie Karmelli tőrét, és valamiben tényleg sikert ér el…
Vince Henderrman Derion után eredt. A férfi kiszemelt magának egy üresen álló légautót. Bele is ugrott, és minél hamarabb egérutat akart nyerni.
De Vince az utolsó pillanatban beszaltózott a hátsó ülésre. Eleinte ezt Derion nem vette észre, de amikor Vince kiugrott, és fojtogatni kezdte hátulról, a légautó az ellenkező irányba kezdett el siklani – egyenesen a csata felé.
De a két Henderrman nem foglalkozott ezzel. Derion kihasználta a technikai tudásbeli fölényét, és kiszabadította magát. Ugyanakkor sikerült megmarkolnia Henderrman ruhájának hátsó nyaki részét, és beverte Vince fejét az ülés szélébe. Amaz felüvöltött, és ráköpött egy adag vért az ülés szaténjába. Aztán visszavágott, egy jobb egyenessel kiszabadította magát. Derion levegőért kapkodva összegömbölyödött. A gyomorszájra mért ütésre nem számított. Vince átugrott a hátsó ülés fölött, amitől a jármű vészjóslóan megdőlt.
Derion, miközben feltápászkodott, épp időben hajolt el testvére lába elől. Vince Henderrman össze akarta taposni, de ehelyett benyomta a fékező pedált.
A légautó újra megdőlt, és Vince a szélvédőnek esett. Az erős üveg megrepedt, ahogy Vince Henderrman válla is megrepedhetett.
Derion újra elvágódott, de hamarabb kelt fel. Ekkor már vészesen bent voltak a csata forgatagában. Azonban a vadászgépek nem foglalkoztak velük, nem látszott, hogy valakit érdekelne a légautó.
A lassan haladó jármű hamarosan egy híd fölé ért. Derion úgy döntött, bevállal néhány törött csontot a menekülés érdekében, és miközben elrugaszkodott, lendülő keze beleakadt Henderrman karmélius köpenyébe, így magával rántotta őt.
Két idegölő másodpercig zuhantak, majd egymás mellett landoltak. Fájdalmas nyekkenés hallatszott Vince felől.
Derion megragadta Karmelli tőrét, és testvérére rontott. Az már készen várta őt, látszott, fájó válla miatt nehezebben mozog. Azonban Derion is sántított az egyik lábára, a zuhanás következményeként.
A párbaj folytatódott a kettétört viadukton. Alattuk a csata fergetege és hangzavara töltötte be a tájat. Vince Henderrman nem foglalkozott a kalózokkal, most együtt vívja meg velük ezt a végső ostromot.
Derion képzett csapásai megdöbbentették Vince-t. Azonban egy akaratos ellenfél mindig veszélyes volt. Vince Henderrman szívből akarta kitörölni Deriont az emlékeiből, felszabadítva Karmelli tőrét.
Derion támadott, és a híd leszakadt végéig terelte testvérét. Ott aztán beszüntette a rohamot, és békítőleg előre nyújtotta a kezét.
- Győztem. Tedd le a fegyvert.
- Győztél? Mi okból mondod ezt, barátom… testvérem? Elloptad Karmelli tőrét, és még neked áll följebb?
- Te rontottál rám, tesó. Én meg menekültem.
- Tolvaj vagy! Meggyaláztad győztes istenünk szellemét. Romba döntötted kultuszunkat.
- Nekem nincs olyan bolond kultuszom, mint neked. Én lélekfestő vagyok. Azok sokkal értelmesebbek.
- Lélekfestő? Nem tudom, miről beszélsz – vont vállat Henderrman, majd újra bevadult. – Most pedig bűnhődnöd kell tettedért.
Azzal újra nekirontott Derionnak. Derion azonban kihasználta a roham ügyetlenkedését, megkerülte Vince-t és jókorát könyökölt a gerincére.
Vince összeroskadt, Derion magasra emelte Karmelli tőrét.
- Ha annyira isteníted ezt a Karmellit, hát halj meg dicsőségben pengéje által!
De nem sújthatott le, mert Vince erőt vett magán, és bár nagyon fájt, nagyot rúgott Derion térdére. férfi felordított, és térdre borult. Karmelli tőre messze elrepült.
Vince Henderrman elmosolyodott. Fájdalmas képpel felállt, majd mikor Derion felnézett, arcába térdelt. A lélekfestő elvágódott, vészesen közel a viadukt pereméhez.
Vince utána eredt, és újra belé rúgott, ezúttal a hasába. Derion keze már a levegőben lógott.
- Tévedsz – mosolygott Vince. – Én győztem.
Azzal újra rúgott. De nem vette észre, hogy Derion megfogja a lábát, és vele együtt legurul a viaduktról, egyenesen a mélybe.
- Vince és Derion Henderrmannek össze kell csapnia. Mert a sheldek így írták meg.
Tori mester azonban még nem zárta le a témát.
- De csak egyikük győzhet, vagy egyik sem. Végső kudarc. Ezt jelenti a Henderrman név, és erre a sorsra ítéltettek, hogy veszítsenek. Pont.
- Tehát Derionnak meg kell ölnie a testvérét, ezzel megmentve az Univerzumot – helyeselt megvilágosultan Frank.
Tori kihúzta maga alól a széket, reszketegen felállt, és a plafon felé fordított tekintetét.
- Hallod, amit én? – kérdezte.
Mikor rájuk szakadt a plafon, már nem érhették meg a káosz harangjainak bús énekét.
Vince Henderrman fájdalmasan pattant vissza a Cserebogár osztályú csapatszállító tetejéről. Csupán kapálózó lábát láthatta, majd bebucskázott a raktérbe.
Derion már várta. Azonnal rohammal tovább terelte az egyik ládahalom felé. Vince egyensúlyát vesztve fejest ugrott a ládák halmába. A szabályos rendbe állított dobozok most szétgurultak.
Vince csillagokat látva felállt, és találkozott Derion tenyerével. A tockos kirepítette őt a rakodórámpán.
Mögülük léptek zaja hallatszott, és ők már nem láthatták, de az Ametiszt osztag oda küldött tagjai átvizsgálták a területet, mígnem kalózok végeztek velük.
Derion Henderrman viszont már azzal volt elfoglalva, hogy minél előbb lefegyverezze testvérét, és elmenekülhessen. Terve sikerült, az ozmiumpenge messze elcsúszott a talajon, Vince Henderrman pedig ott feküdt, vállát az egyik törmelékhalomnak vetve.
- Miért? – nyögte. A rezignáltság csak úgy virított tekintetén. – Miért nem hagytad, hogy feloldozást nyerjek?
- Nem ismerem a vallásodat – vont vállat Derion, és felkapott egy kisebb kődarabot. Ha kell, bármikor kiloccsanthatja testvére agyvelejét.
- Ne tedd. Alig ismerjük egymást. Ments meg, és felejtsük el ezt…
- Ezt már nem tudom elfelejteni – csóválta a fejét Derion. – Bocs, testvérem.
Azzal felemelte a követ, és sújtott volna le, amikor Vince újra megszólalt:
- Mondani akarok neked valamit.
- Mondd, csak gyorsan.
- Hajolj közelebb, kérlek…
Derion megtette. Henderrman erőtlenül átölelte, és a füléhez hajolt, de nem azért, hogy beszéljen.
Ráharapott Derion fülére.
A férfi felordított, de késő volt, Vince lerántotta a földre. Deriont a szégyenérzet is ostromolta, hogy hagyta magát rászedni. Vince ráült a hasára, és fojtogatni kezdte. Derion fuldokolva próbált ellenkezni, de testvére vasmarkai egyre csak szorultak össze…
Derion Henderrman utolsó emléke az volt, hogy egy vadászgép suhan el felette, és még így, csillagokat látva is jól kivette egy gömb alakú orbitális bomba alakját, amint épp feléjük repül…
