Ben Kennedy egy fárasztó utazás után újra ott állt a főnök irodájában, egy héten már másodszor. Bár örült is neki, mert ideiglenes biztonságban volt. A Tralus alagútjaiban tett megpróbáltatások után mindannyian visszamásztak a csillébe, és visszamentek egy másik kijáraton a flszínre. Útjuk nyugodtabb már nem is lehetett.
A kalózok addigra már elmentek onnan, de mikor elindultak, Kennedyék éppen akkor sétáltak el kilométerekre tőlük. Profi csempész műszerrel – a kwizeknél volt – lejegyezték a kalózok úti célját.
- A Kirren, igaz? – nézett fel nyitott mappájától a főnöke. – Sosem hallottam róla.
Mindenki bólintott, egyet értve a főnökkel. Bár, amilyen intelligenciájú volt a nagy góré, nem is hallhatott róla…
- Lefuttatok egy keresést a központi számítógépen – ajánlkozott az időközben az irodába lépő Dan Hedman. – Szeretem az irodai munkát.
- Akkor lásson neki! – mutatott a háta mögötti ajtó felé a góré. – Mortimer százados?
- Nincs köztünk – mondta Kennedy. – Jelentése szerint a Xchsychs-re ment.
- A hová?
- Xchsychs. Nyilván hallott már arról a bolygóról, ami egy fekete lyuk közepén van…
- Az legenda – legyintett a nagyfőnök. – Gyerekkoromban hallottam utoljára.
- …na, az a Xchsychs – fejezte be Ben helyett Phil Maynard. Az egész kettéosztott csapat most ott lézengett az ízléstelen irodában. A Don Perry-től elkért csempészek is ott álltak, és a bérük nem terjedt ki több küldetésre. Tehát visszatérhettek a Perry-féle bandába – ami most a Xchsychs közelében tanyázott.
- Ó, igen? – kérdezte gúnyosan a góré
- Figyeljen, maga ezt mesének tartja – kezdte békítő hangnemben Ben. – De nem az. Dex talált egy felvételt a Salvison, mely bizonyítja az egészet. Például, hogy a Xchsychs-en atomrobbanás tört ki, és ez megfertőzte a DNS-üket. Vérük egy erős méreg lett.
- Ezt nem Mortimernek kellett volna elregélnie? – állt fel a főnök. – Végül is, ő járt a Salvison.
- Szerintem örülnie kéne – köpte Maynard. – Nagy a csapat összhang, amiről Dex tud, arról mi is. Szóval édes mindegy, melyikünk pofázza el, nem igaz?
- Szemtelenség, Maynard közlegénys, és ez fizetéscsökkentés eredményez!
- Nem érdekel ebben a válságos helyzetben! – tört ki Phil. – Kit érdekel a pénz, amikor az életünk veszélyben van?
- Miről beszél, közlegény?
- Arról, hogy a szer éppen használatban van. Ki tudja, talán már magát is megmérgezték már…
- Egyébként Dex küldött nekünk egy holomásolatot a diszkról – mondta Kennedy. Zsebéből előhúzta az említett holót, és a főnök asztalán heverő holorácsba dugta.
A felvétel lepergett, és közben meg-megállították a felvételt.
- Nyilván látja, hogy profi az illető – mutatta a doktor képét Ben. – Komolyan beszél. Nem igazán tudjuk, kicsoda…
- Ha akarjátok, lefuttathatok egy keresést – ordított át Hedman a másik szobából. – Csak szükségem van egy fotóra az ipséről…
- Rendben, Hedman közlegény, majd ezt is elintézheti – intett neki a főnök. – Tovább!
A felvétel végig pergett, a főnök komoran bámult az előtte álló sokaságra.
- Már értem – suttogta, bár azért az illetlen letorkolásáért bocsánatot kérni elfelejtett. – Ha ez a helyzet, akkor… Akkor figyeltetni kell a csatornarendszert, vagy akármit, ahol bejuthat a szer.
- Csak az a baj, hogy lehet, már késő – vetette fel komoran Phil Maynard. – Ki tudja?
- Én egyet értek a főnökkel. Nem árt az óvatosság – bólintott Kennedy. – Viszont tehetünk is ellene máshogyan. Például nekem van egy könnyű kivitelezésű, hosszú hadműveletem, ami végül is, kifizetődő.
- Hallgatom, közlegény.
- Nos, lehetnénk téglák – kezdett bele az ismertetésbe Ben. – Valahogyan be kell épülnünk közéjük – így bővebben megismerhetjük a tervüket. Emlékszik, az a szuperfegyver harang is szerepel a tervben, arról is bővebb információkat kaphatnánk.
- Igen, ez jó terv, bár akkor többen kellene menniük – bólintott a főnök.
- Az nem gond. Több szem többet lát, több fül többet hall – mondta Phil Maynard. – Tetszik az ötlet. Végül is, nem érdemes megint nyíltan rájuk törni, nem érnénk el semmit. Legfeljebb meghalnak, de tervük így is sikerül. Meg már sikerült is, részben, hiszen olyan csetepaté volt itt, hogy az nem igaz!
- Elég a dumából! – vágott a szavába a főnök.
- Én vállalom a missziót – mondta Phil Maynard. – Készen állok.
- Hát ezt azért még ne mondd – nevetett rá Ben. – Még jobban meg kell terveznünk az egészet.
- Én is vállalkozom! – ordított át a másik szobából Hedman. – Csak lefuttatom… Igen, megvan!
- Micsoda?
- Ugye adtatok ahhoz a fazonhoz egy hangmintát – ugye maszkot hordott. Hát, a hangminta egyezik.
- Hogyan, ha hangtorzítót…
- Igen, ez igaz – mondta bizonytalanul Dan. – Elég modern ez a kütyü, leszűrte az egészet. Tudjátok, valami mást vett szempontul, valami tónust, szóval megállapítható az igazi hangja.
- Tónust szűrt ki? – vakarta a fejét Phil Maynard. – Akárhogy nézzük, a hang tónusa is el van torzítva.
- Nem ez a lényeg. Az illető Dr. Jones, a jelenleg is praktizáló wright-i doktor.
- Tehát nincs köze a kalózokhoz?
- Nem hinném. A doki nem tette ki a lábát Wrihgt-ról, várjunk csak… Három éve semerre sem ment, akkor tért vissza egy állítólagos fizetés nélküli szabadságról. Akkor történt a xchsychs-i atomrobbanás… Minden egybevág!
- Akkor ez a Jones tudott valamit a méregról – ráncolta a homlokát a főnök. – De vajon hogyan kerülhetett Mortimerhez?
- Nem feltétlenül lehet eredeti a diszk – vélte Hedman. – Ki tudja, hányadik másolat? Nem lehet ezt megállapítani. Azóta néhány csempészen átmehetett. És mint jó katasztrófa-elhárító, Dex sem lehetett messze egy csempésztől.
- Ühüm – motyogta Ben. – Figyeljen, főnök, ha lehet, most terveznénk a hadműveletet.
- Nyugodtan, Kennedy – bólintott a főnök. – Sok dolgom van még – ne fárasszuk egymást.
Ha valamiben, na hát ebben mindannyiuk egyet értett a főnökkel.
Fred Denning, a kezdő kalóz éppen az egyik koszos csatorna munkásaként tevékenykedett Telluson. Egyenruhája, mely egy mérettel kisebb volt, iszonyúan szorított – hiába, tégla volt, nem panaszkodhatott. Ezért kapja a pénzt – és a megbecsülést.
A kalózok vezére, Terrible módosított a feladatán: most már az egész Tellust kellett megfertőznie. Fred ezt a módosítást úgy fogta fel, hogy nem bíznak benne, hogy nem tudja teljesíteni az eredeti feladatot… És ez valamilyen szinte bánta, hogy lekicsinylik. Hiába, kezdő volt, és az némileg enyhítette bánatát, hogy a kezdőknek nem adnak jobb feladatot.
Remek fedősztorival érkezett Tellus Citybe. A csekély fizetésű csatornamunkásokhoz felvételizett, hamis névvel, hamis önéletrajzzal. Egy egyetemről kicsapott diákot alakított, és eléggé hihető volt, hogy ezzel a mocskos melóval keresse a mindennapi kenyérre valót.
Ami azt illeti, hamar beleszokott a szerepébe. Mivel kitartóan viselkedett, előléptették – ami ugyan pozitívnak számított, de a csatornák szempontjából negatív volt – a mocskosabb részekre is betekintést nyerhetett.
Most éppen a tellusi Nagy Víztározónál állt – így nevezték a helyet. Éppen egy tisztító turbinánál állt, alatta egy hatalmas medence partját mosta a sebes folyású víz. Mögötte még több ilyen medence volt, és mindegyik más-más csatornarendszerbe folyt. A tisztító telep több hektáron terült el.
Fred már a sokadik cseppet öntötte a sokadik medencébe. Elég volt egy csepp, a vér immúnis volt minden tisztító szerre, reagált a vízzel, így szaporította a vírustörzseket. Amikor beleolvadt a vízbe, a reakció hatására a méreg atomjai többszöröződni kezdtek, és a szer oxidálóként lépett fel a vízzel szemben. Tehát minél több vizet kapott, annál több lett belőle…
A fertőzetlen víztisztító medencék kezdtek elfogyni, Fred Denning pedig, szorongva az egyenruhájában, elmosolyodott. Jelenti Terrible-nek a sikerét, és mehet vissza a védő szárnyai alá…
- Mit csinálsz, kölyök? – mordult rá valaki hirtelen. A hang mögüle jött, és ideges volt. Hátra fordult; ideiglenes munkáltatója, egy kecskeszakállú, ötven év körüli ürge volt az.
A kurva életbe káromkodott magában Denning. Szidta magát a figyelme elkalandozásáért. Pedig egy téglának mindig ébernek kell lennie!
Lebukott, de volt b-terve.
- Én… - dadogta szándékosan. Hülyének akart látszani. Ha látná őt errible, látná, érdemes a feladatra.
- Mit jelentsen ez? – állt meg előtte a munkáltató. – Mit keresel itt?
- Semmit – jött meg Fred hangja. – Őőő… baszd meg!
Azzal, kihasználva a meglepetést erejét, szabályosan lágyékon rúgta a férfit. Az felordított, és szitokszóra nyitotta a száját, de Fred nem állt meg: belelökte a medencébe.
A fiú nem akart odanézni. A medence beszippantotta a férfit, a turbina magába szívta a munkáltatót, és a következő másodpercben vér színézte a vizet, végtagok repültek mindenfelé, ahogyan szétroppantották a szerencsétlent. Fredet eltalálta egy ujj, amin egy ezüst gyűrű volt. Összeszorult a torka. Egy család várta ezt a férfit…
De hát a jó kalózzá válás útján ilyet is meg kell tapasztalni. Nem volt valami elegáns megoldás ez, de legalább a tisztító berendezés eltakarítja a nyomokat.
Biztonsági cseppeket küldött a az utolsó medencébe, majd dolgát elvégezve sétált vissza, de ez az útja már a Kirrenen fog véget érni…
- Azt hiszem, minden világos – sóhajtott Dan Hedman. – Mehetünk.
A csapat Cserebogarának közösségi helyiségében ültek, egy asztal körül. Ben Kennedy az asztalfőn ült, előtte egy holorács mutatta a Kirren bolygó leírását.
A Kirren egy magányos bolygó volt, a gravitációs mező nem vonzott mást az égitest felé. A rendszerben egyedül állt, a semmi közepén. A felszínét azonban impozáns városok, apró telepesfaluk, itt-ott erdőségek és egy hatalmas, huszonöt százalékot a felszínből elfoglaló kősivatag alkotta. A Kirren történelme elég borús volt – belső viszályok, testvérháborúk, és egyéb szörnyű események kavarták ott a port. Mondhatni, az éden pokla volt a hely.
A kirreni főváros környékén volt egy elhagyatott palota is – úgy döntötték, azt nézik meg először – de szigorúan civilként, a városból megközelítve.
- A helyet már több száz éve elhagyták, talán erre a kalózok is rájöttek. Ha a helyükben lennék, én oda mennék – mondta Phil Maynard.
- Tehát, mikor oda érünk, körülnézünk – döntötte el Ben. – Van két percünk, mire odaérünk.
Azzal átmasírozott a pilótafülkébe, és ráütött a parittyahajtóműveket beindító gombra.
A főváros hatalmas támpilléreken lebegett közel száz méterrel a föld fölött. A talaj márványból volt, kivéve a talajszinten lévő repteret, mely a fővárost megszégyenítő méretű volt. A város barátságos volt, csendes, műemlékek, remek infrastruktúra és barátságos lakók jellemezték.
Azonban a szemük egyből megragadt a nem messze elterülő, ébenfekete kastélyon. Ben Kennedy, kényelmes civil ruhájában bebújt egy szobor mögé, és előhúzta a zsebéből távcsövét. A messzelátó hatalmas nagyításra volt képes.
Egyből szemet szúrt a kastély bal ormán egy megcsillanó mesterlövész puska, és az azt tartó, feszengő kalóz.
Ez egyébként jelezte, hogy a kastély többé nem elhagyatott. Messziről viszont nem szúrt szemet senkinek, hogy lakják – a sötétített ablakok mindent elrejtettek.
A kastély előtt, egy lebegő tornyon pedig újabb őr tűnt fel. Ben Kennedy beszámolt a látványről, a többiek pedig bólintottak. A kastély bejárata a pilléreken lebegő lépcsősor végén helyezkedő bejáratról volt lehetséges.
De már meg is volt az ötlet.
A katasztrófa-elhárítók megindultak. Kirren fő utcája gyönyörű volt, pezsgő sétáló utca, turisták kedvence. És az út végén ott volt a kastély.
A körülöttük márványból lévő apró szobrok kaptak helyet. A mellettük futó épületek pillérei tövét stilizált állatfigurák díszítették, amik a művészeti értékeket növelték.
Azonban nem volt idejük körülnézni. Elhaladtak egy tér mellett, amelyen kirreni hősök szobrai álltak, majd a a főváros végét jelző táblát figyelmen kívül hagyva leugrottak arról a hatalmas márványtábláról, amin a város helyezkedett el.
Az egyik tüskésebb bokorban landoltak. De legalább nem látta meg őket senki. Tovább mentek, és megláttak valamit, ami eddig elkerülte a figyelmüket: egy hajó álldogállt a kastélyt tartó pillérek alatt.
- Ők azok – mondta fojtott hangon Hedman, majd Ben intett, hogy menjenek tovább.
A repedezett talajon futottak. A kalózok nem vehették észre őket, viszont ők nagyon jól látták őket. Kennedy nem tudta, hogyan lehetséges ez, de hát nem is ez volt most a lényeg.
Megvolt a terv. Mivel felkészültek, meg amúgy is kölcsön kérték Scott Elliott „fullextrás” fegyvereit, amin szigonyágyú is volt.
A szigonyok keményen puffantak az őrtornyok kemény talajába. Felhúzták magukat, majd mindannyian megkapaszkodtak a márvány erkély szélén. Közben Dan Hedman egy igencsak nagy követ dobott a talajra. A „kavics” nagyot csattant, és a kalóz káromkodásából ítélve el is terelődött a figyelme.
Közben Phil felhúzta magát, és a fegyver tusával kupán vágta az őrt, aki hangtalanul elterült előtte.
- Eggyel kevesebb – suttogta Maynard, majd nekiállt átöltözni az őr ruhájába. Kifosztotta az őr zsebeit, névjegykártyáját, pénzét mind magához vette – átvedlett az áldozattá. Most már csak azt kell kideríteni, hogyan tüntetik el a nyomukat.
- Tégla Egy átvedlett – mondta a pilléren lógó társainak, akik – a szigonypisztoly zsinórjának hangjáből ítélve leereszkedtek és új áldozat után néztek.
Eközben Phil elkobozta az őr fegyverét is – mesterlövész puska. Remek. Már csak a többi őrt kell kiiktatni. A leghalálosabb fokozatra állította a lövedék gyorsaságát. Nem kár ezekért a mocsadékokért.
Beguggolt, hogy csak a puskacső látszódjon a márvány szélén, és becélozta az őrtornyokban álló őröket. A mesterlövész puskákra divat volt hangtompítót szerelni, és ezen is volt ilyen. Kiiktatta a mellette lévő toronyban őrködőt, majd egy másikat, majd…
- Tégla Egy, barátra célzol, ismétlem, énvagyok az, Ben – hallotta a füléből. Elfelejtette, hogy gégemikrofonja és fülbe szerlt adó-vevője volt, így messziről is hallották egymást egy rejtett csatornán, amiben csak a fülbe dugott hangszórókban erősíti fel a hangot. Tehát ha suttogtak, olyan volt, mintha rendesen beszélnének, a kívülállók nem hallották őket, de ők annál jobban egymást.
- Oké – azzal Phil a tetőn lévőkre célzott. Gyorsabban kellett dolgoznia, mert a tetőn észrevehetik a halott társukat, de végül minden rendben ment.
- Tégla Három átvedlett – jelentette Dan Hedman.
Phil Maynard nagyot fújt. Első fázis vége. De a nehezebb része még csak most jön!
- Uraim, be kell jelentenem valamit! – harsogta Vince Henderrman a teremben ülőknek. – Nagyon fontos dolgokat!
- Na, halljuk! – sürgette Terrible.
- Fred Denning sikerrel járt. Én megmondtam.
- Hát persze. Megmondta – bólogatott tiszta hülyét színlelve a kalózvezér. – A kintiek, sem itt, a Kirrenen, sem Telluson neem sejtenek semmit. Én megmondtam.
Vince csak szúrósan nézett rá.
- Figyeljen, én szerintem előléptetem ezt a fiút – mondta Dominic. – Megérdemli, nem?
A többi kalóz üdvrivalgásban tört ki. Terrible elcsendesítette őket.
- Halljuk a valódi okot, amiért beszélni akar – mondta. – Mert, gondolom, nem ezért jött ide.
- Persze, hogy nem – kacsintott Henderrman. – Valami sokkal nagyobb horderejű dologról van szó. Viszont előre mondom, nem fog tetszeni, amit mondok.
- Na, hallgatjuk – mondta az összes kalóz külön-külön.
- Rendben – ült le Vince az asztalfőhöz. – A körülményekre való tekintettel, és mert már időszerű – itt Dominicra nézett, tekintete azt sugallta, nem szeretné, ha félbeszakítanák -, a bandát új alapokra kell helyezni!
